Ha már feltérképezte a jelenlegi helyzetét (vérkép, vérnyomás, általános orvosi vizsgálat, ha szükséges konzultáció az orvosával) és ráébredt, hogy min szeretne, vagy min kell feltétlenül változtatni, majd ezekből megfogalmazta az elérendő célokat is, ne hagyja, hogy feledésbe merüljenek, hiszen ez egy hosszú távú terv, egy életre szól.

Ahogy az előző részben ajánlottam, érdemes naplót vezetnie, vagy legalább egy-két hetente feljegyzéseket készíteni egy füzetbe, mert az eredmény és a változás így nyomon követhető, és ha már minden jól megy és bele-belenéz, a feljegyzett eredmények segítik majd Önt a kitartásban. Jegyezze fel, hogy érzi magát, mik a jellemző érzetei, fizikai és lelkiállapotok, közérzete, emésztése, panaszai, stb. Nézze végig, hol van esetleg hiba a gépezetben. Fogalmazza meg, mi a célja ezzel az egésszel. Fontos leírni és átismételgetni rendszeresen, hogy mindig tudja, hogy miért csinálja, erőt fog adni ahhoz, hogy ellenálljon a tiltott ételeknek, vagy azoknak, amelyek Önnél panaszokat idéznek elő. Erre leginkább saját magának kell rájönnie, tapasztalati úton. Alaphelyzetben kövesse az aranyszabályokat, de ha autoimmun beteg, akkor szigorúbban kell vennie az étrendet, ebben az esetben nem ajánlott a sajt, paprika, paradicsom, padlizsán, egyes esetekben a tojás sem.

Napi, heti, havi rendszerességgel (attól függ, mennyi időt tud erre áldozni, illetve attól, hogy mi tartja fenn a motiváltságát, nálam az elején a napi rendszeresség vált be, amíg begyakorlódott) mérje le testsúlyát, írja le az elért eredményeket, hogy hol tart, a változásokat, az esetleges visszaeséseket, és újra az elérendő célt.

Nekem még most is megvan az a füzetke, amelyet végső elkeseredésemben kezdtem el írni még 2009 év elején, amikor már tudatosult bennem, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam elképzelni, hogy miért van az, hogy folyamatosan minden egyre rosszabb. Csak híztam, egyre jobban utáltam a helyzetem és csúsztam lefelé egy érzelmi lejtőn is, kezdtem feladni még azt is, ami volt (munkahely, ahol egyre rosszabbul éreztem magam, mert valójában ez volt az egyik ok, hogy teljesen mást csináltam, mint amit kellett volna, vagy szerettem volna) és egyre nagyobb elégedetlenséggel éltem a szürke mindennapokat. Már felírtam minden falatot (ez még nem a paleo volt, most már nem is csodálkozom azon, hogy akkor nem fogytam), váltottam kisebb tányérra, kisebb kanálra, kipróbáltam 3-4 féle diétát is, szenvedtem a jojó effektustól, és minden egyre rosszabb lett, pedig évek óta nem ettem már cukros és zsíros ételeket. A füzet alkalmazásának kezdetétől még egy darabig lejjebb vitt az út, de utána, egyszer csak kezdett megfordulni és egyre gyorsabban javulások indultak be. Ha annak idején nem jegyzeteltem volna, ma már nehéz volna összeszedni minden egyes részletet. A legtöbb kellemetlen tünetem 1-1,5 éven belül elmúlt és a jót könnyű megszokni, nem hiányoznak a korábbi rossz körülmények, már el is felejtettem (volna) nagy részüket, a mostani állapot vált megszokottá, ilyenkor az ember hajlamos azt gondolni, hogy megint mindent szabad. Na, ez a legfőbb dolog, amiben segít a naplózás. Valahányszor kezem ügyébe kerül, tudom, hogy miért tartok ki továbbra is a paleo mellett! Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy az eredeti célomat, amit először megfogalmaztam (Mire tele írom ezt a füzetet, fogyok 7kg-ot.) jóval túlszárnyaltam (-30kg), jóval több mindent megváltoztattam a viselkedésemben, a működésemben és átalakult az egész életem.

Használja Ön is, amíg úgy érzi, kell ez a mankó!

Tartsa mindig szem előtt a céljait, így a füzetet is, akár magával is viheti mindenhová, hogy összeírja a haladást, eseményeket, élményeket. Fogalmazza meg, mi az, amire vágyik, és írja bele, ha kell többször is. Nálam ez egy 41 pontból álló felsorolás volt (ma néztem meg újra, hogy pontos számot írhassak, meg is lepett) rögtön a füzet elején valahogy ösztönösen összeszedtem, mi is hiányzik az életemből, ami korábban megvolt és mi az, amitől szabadulni akarok és így meg is lett az ösztönző a változtatáshoz. Később olvastam róla csak, hogy ezt a módszert remekül lehet alkalmazni céljaink megvalósítása érdekében. Szembesítettem magam azzal, hogy a helyzet miért tarthatatlan. És így a félelmeket, meg a „töketlenkedést” egyre inkább félre tudtam tenni, s helyüket átvette a megvalósítás vágya.

Arra érdemes odafigyelni, hogy célja az adott helyzethez viszonyítva reális maradjon valamennyire, ne tűnjön teljesíthetetlennek, hanem tudjon benne hinni, hogy sikerül. Ahogy írtam az első célkitűzéseknél még nem mertem nagyon elrugaszkodni akkori valóságomtól, majd ahogy láttam, hogy ez működik és beindultak a változások, módosítottam és még túl is szárnyaltam, később aztán újabbakkal egészítettem ki, pl. hogy beiktatom a mindennapi mozgást. Most, hogy már 2,5 éve tartom a jelen állapotot, hamarosan újabb célokat fogalmazok meg. Régebben csak sajnáltam magam, hogy semmi ötletem, ma meg már negyedévente kipattan a fejemből valamilyen terv a jövőre nézve. Ma is leírom őket és ez általában be is jön. Lassan új füzet kell! Lehetséges egyébként, hogy ha ezt a rendszeres jegyzetelést nem csináltam volna, nem is sikerült volna, ki tudja? Ezért tartom annyira fontosnak, hogy külön is írjak róla.

Lehet ezt az élet bármely más területére is vonatkoztatni, (pl. karrier, család, tanulás, bármilyen terület), ahol Önnek valamilyen terve van, amit szeretne megvalósítani, írja le!

De most térjünk vissza az egészséges és a hosszú élet kilátásaira, már akinek ez a legfontosabb.

Ha az élvezetek hajhászása, a pillanatnyi örömök, a berögzült rossz szokásai, a cukorfüggőség erősebb, mint Ön (na nehogy már!), akkor ne olvassa tovább! De ha ez sem tántorítja el, akkor irány a papírbolt!

Így a változás szemmel látható, követhető és dokumentált lesz. Azt is írja bele, ha nem tartotta be a diétát, így mindig tudni fogja, mit kell még másképp csinálnia. Kézzel fogható bizonyíték lesz önmaga számára, főleg, akkor, ha eléri a célkitűzéseit és a sikertől egy kicsit a fejébe szállna a dicsőség, és elkezdene könnyelműen visszaszokni a korábbi életmódjára. Ne adj’ isten továbbadható jó tapasztalatgyűjtemény is lehet belőle, amivel Ön is tehet egy kis jót néhány embertársával, rokonával. Ne nézzük egymás szenvedését tétlenül! Azt kívánom, panaszkodás helyett szolgáljunk jó példaként és minden nap adjunk valakinek valami építő jellegűt! Egy kellemes megjegyzés, egy dicséret, egy mosoly, egy jó tipp, vagy egy segítő mozdulat vagy bármi ehhez hasonló. Adni jó! Tudta, hogy ez erősíti az immunrendszerét is? Nem árt ez így télidőben!

Érdemes és sokkal egyszerűbb is volna már akkor elkezdeni az életmódváltást, amikor az ember még fiatal, még jobb, ha gyermekvállalás előtt áll, mert így a következő generációk már egészségesebben születhetnének meg és automatikusan belenevelődhetnének az egészségesebb életmódba. (Nem mellékes az sem, hogy a rossz táplálkozás és környezeti hatások miatt növekszik a női- és férfimeddőség, számos családban segített a paleo meghozni a gyermekáldást is!) Hiszen a mi szokásainkat veszik át majd a gyermekeink. Javítsunk az egészségügyi statisztikákon, higgyük el, hogy ez lehetséges! Nem sopánkodni kell, hanem megtenni a szükséges lépéseket azért, hogy Magyarország ne a depressziós alkoholisták és kövér, beteg emberek, hanem a boldog, fitt, egészséges, egymásért és a környezetükért tenni akaró és tenni tudó lelkes emberek országa legyen. Ahogy az előző írásomban is emlegettem a témát, meg kell tennünk ezeket a lépéseket most és az utópisztikusnak tűnő gondolatok, álmok megvalósulhatnak. Nálunk a gyerkőcök már paleo-ba fognak születni, és így (remélhetőleg) ezerszer könnyebb dolgunk lesz, mint ha le kellene szoktatnunk őket a cukorkákról, vagy a cukros üdítőkről.

Egészsége alapja a táplálkozása (valódi ételek és vitaminok kb. 70%), ezen felül a legtöbbet azzal teheti, ha aktivizálja magát és mozog is (kb. 30%). A mozgás rendszeres beiktatásával, még ha csak sétál is, akár hetek alatt javíthat a keringési rendszere, izomzata állapotán, ezáltal vérnyomásértékein és vércukorháztartásán is. Fontos, hogy csak szép fokozatosan kezdje! Egyszerre csak annyit vállaljon, amennyi nem okozhat sérülést! Ha súlytöbblete van és soha nem mozgott korábban, kezdje rövidebb (15-30perces) sétákkal, kíméletes tornával, amely nem terheli túl ízületeit. Később növelhetők a távok és a tempó is. Aztán jöhet álmai sportága, amit mindig is szeretett volna kipróbálni!

Egyik előző írásomban említést tettem a boltban vásárolható felvágottakról, most hagy ajánljak egy egyszerű alternatívát helyettük.

A friss hús ára fele, harmada, a kész, de adalékokkal összekotyvasztott felvágottakénak, egy kilóra vonatkoztatva. Már csak ezért is megéri egy kis időráfordítással sültből készíteni a felvágottakat. ( A legideálisabb természetesen a legeltetett állatok húsa vagy a vadhúsok.) Nincs vele túl sok tennivaló, és a húsféleségek és a fűszerezés cserélgetésével változatossá is tehető, ha túl nagy az adag, akkor pedig lefagyasztható.

Legutóbb nálunk így készült:

Hozzávalók:

• 1 kg csont nélküli sertéskaraj, esetleg megformázott lapockadarab
• 1 fej fokhagyma
• 10 dkg füstölt szalonna szeletelve és bevagdosva (kakastaréj forma)
• só (ízlés szerint)
• bors (ízlés szerint)
• bazsalikom
• oregano
• majoránna (vagy egyéb zöldfűszer)

Elkészítés:

Az egészben hagyott sertéskarajt gazdagon megtűzdeljük fokhagymával, vagy bekenjük zúzott fokhagymával. Morzsolt majoránna, oregano, bazsalikom és frissen őrölt feketebors keverékébe forgatjuk. Van egy nagyon finom házi ketchup receptem is (hamarosan ezt is megosztom, de most épp nincs paradicsomszezon, íztelen tápanyaghiányos álparadicsomot pedig emiatt ne vásároljon!), a kertünkben termett paradicsomból készült, én ezzel is bekentem, de nem feltétlenül kell hozzá. Majd fóliába tekerve a hűtőben pihent egy éjszakán át, másnap a sütés előtt sóztam meg, pár szelet szalonnát a tetejére tettem és egy a méretéhez passzoló nagyságú kerámia tálban alufólia alatt megsütöttem a gázsütőben, kb. 1,5 óra kellett hozzá. Ha kihűlt, egy jó éles késsel kb. 2-3 mm vastagságú szeletekre fel lehet vágni és kész is a házi felvágott, szendvicsbe és hidegtálra is jó.

Jó étvágyat hozzá!

Ismerje meg forgalmazott PALEO termékeinket is: