Megérkeztek az első hidegebb és esősebb napok. Kezdődik az köhögés, orrfolyás.

Létezik egy gyógynövény, ami segítheti az immunrendszert, még a lázas esetekben is.

Melyik ez a növény?

Az Olajfalevél 🙂

Élőhelye: Földközi-tenger térsége
Akár 15 m-magasra is megnőhet; levelei ezüstösen szürkészöldek, törzse csavarodó, gyakran kötegekre szakadók, ágai szétterülők. Virágai füzérszerű bugában nyílnak. Termése 1-3,5 cm hosszúak, kezdetben zöldek, majd megfeketednek, vagy zöldesbarnára érnek.

Felhasználása: Kedvelt, nagy gazdasági értékű növény, melyet 6-8000 év óta termesztenek táplálkozási és orvosi célokra. Gyümölcséből többféle eljárással olajat nyernek vagy tartósítással konzerválják. Levelét a gyógyszeripar hasznosítja értékes hatóanyaga miatt.

Tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az olajfából származó kivonatoknak, ide értve a leveleket is, van egy saját egészségmegőrző repertoárja, mely legyőzi, vagy ellenáll a fertőző organizmusok támadásának és erősíti az immunrendszert is. 

„Forralj egy maroknyi levelet 1 l vízben addig, amíg az az eredeti mennyiség felére nem esik össze.3-4 óránként egy borospohárnyit igyunk meg a főzetből, amíg a láz tart”
Az olajfa levél 98 értékes összetevőt tartalmaz. 60-90 µg oleuropein található grammonként (szárazanyag tartalomra vetítve), valamint jelentős mennyiségű glikozidos észterét az elenol savnak és a hidroxitirosolnak. Mindazonáltal az derült ki, hogy az oleuropein és a hidrolízise folyamán keletkező oleuropein aglikon, elenol sav, beta-3,4-dihidroxifeniletil alkohol és a metil-o-metil elenolát biológiai szempontból jelentős molekulák.

LÁZCSILLAPÍTÓ HATÁS

Az olajfalevél-kivonat hatásának leírását két egymástól független történelmi forrás is lejegyzi a XIX.századból.
Lázcsillapítási lehetőségről szóló riport, mely a malária megelőzésére és gyógyítása során alkalmazható szerként mutatja be az olívát.
1854-ben a Pharmaceutical Jurnal közölt egy riportot egy bizonyos Daniel Hanburyvel, aki egy egyszerű receptet ajánl lázcsillapításra.
Íme a “recept”:
Hanbury azt mondta, hogy a tinktúra hatását 1843-ban fedezte fel és azóta sikeresen használja a láz csillapítására, mely a Mytelene-szigeten 1843-ban végigsöpört súlyos és sokszor halálos betegség gyógyítása során különlegesen hatásosnak bizonyult, hatásosabbnak, mint a kinin.
A láz csillapítására ez az eljárás jól ismert lett Angliában a trópusi gyarmatokról hazatérő britek között.
Hanbury megemlít egy másik egyszerű megfigyelést is, amely 1811 és 1822 között Franciaországban és Spanyol országban történt. Egy spanyol orvos az olajfa levélét ajánlott a láz csillapítására, továbbá 1808-1813 között zajló spanyol háború idején a francia hadseregben szintén alkalmazták a váltóláz kezelésére.
A szerző hitte, hogy a levélben található keserűanyag a gyógyító erő kulcsa. Igaza volt. Később Dr. Pallas klinikai kutatásokat végzett és megtalálta a levél analizációja során a keserű vegyületet, amit ő „Vauqueline”-nek nevezett el.
Ennek a vegyületnek tulajdonította az olajfalevél lázcsillapító hatását.

VÍRUSOK, GOMBÁK, BAKTÉRIUMOK – ANTIMIKROBÁLIS, ANTIVIRÁLIS HATÁS

1995-ben használták először klinikai terápia során az olajfalevél-kivonatot. Az eredmények nagyon pozitívak. A tapasztalatok alapján egy nagyon ígéretes, és különleges hatással rendelkező növényről van szó, melynek a gyógyításban nagyon sokrétű lehet az alkalmazása.

A kutatások és klinikai tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy az olajfalevél-kivonat jótékony hatással lehet azoknál a betegségeknél, amelyeket vírusok (pl. influenza, közönséges nátha, hepatitis B, herpes, övsömör, stb.), retrovírusok ( HIV), baktériumok (encephalitis), gombák (Candida a.) és protozoonok okoznak.

vírusok_baktériumok_gombák

Kutatások, beszámolók:

Az oleuropeinnek és kapcsolódó vegyületeinek antibakteriális hatását kémcsőben végzett vizsgálattal igazolták.
Fleming és kollegái izoláltak 6 fontos fenol vegyületet a zöld olívából. Köztük egy különlegeset, amely az oleuropein hidrolizálásával keletkezett. Úgy találták, hogy ez a vegyület jobban gátolta a tejsavbaktérium ( Leuconostoc meseteroides FBB) növekedését, mint maga az oleuropein. Majd a az oleuropein aglikonja és az elenolsavat vizsgálta közben azt tapasztalták, hogy sokkal inkább gátolták további 3 tejsavbaktérium törzs növekedését.Mivel az aglicon, az elenol savnak és b-3,4-dihidroxifeniletil alkoholnak az összekapcsolódásaként jön létre, és az utóbbi összetevő nem volt gátló tényező, a kutatók arra következtettek, hogy az elenol sav az aglicon molekula azon része, mely a növekedési folyamatot gátolja. Az oleuropein önmaga nem gátolta ezeknek a baktériumoknak a növekedését, viszont gátolta 3 nem tejsavbaktériumét ( Staphylococcus aureus, Bacillis subtillis és a Pseunomodas solanecearum).Továbbá, az oleuropein kivonat savas hidrolízisekor keletkező anyag, további 8 féle baktérium növekedését gátolja. Több újkeletű kémcsőben végzett vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy az oleuropein és az a savas hidrolízise során keletkező anyag szintén megakadályozza a csírázást és a spóraképződést a Bacillus megterium esetében és gátolja a Bacillus cereus T. csíraspóráinak kifejlődését.

Antimikrobális hatását a A Mycosis Jurnalban Markin D. és kollegái is publikálták. A vizsgált mikroorganizmusokat beoltották különböző koncentrációjú olajfalevél vizes kivonatával. Az eredmény azt mutatta, hogy a 0,6% (w/v) olajfalevél vizes kivonata majdnem az összes vizsgált baktériumot semlegesítette 3 órán belül.
A dermatofiata gombákat 1,25% (w/v) növényi kivonat a következő 3 nap alatt, amíg a Candida albicans -t a következő 24 órán belül semlegesítette 15% (w/v) növényi kivonat.
C.albicans a 40% (w/v) olajfalevél-kivonat hatásának kitett sejtek electronmicroszkópos vizsgálatával azt látták, hogy a sejtek befelé fordultak és alaktalanná váltak. Az Escherichia coli sejteket hasonló vizsgálatnak vetették alá, de csak 0,6% (w/v) olajfalevél-kivonatot használtak. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy teljesen elpusztultak a sejtek. Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy jelentős antimikrobális hatása van az olajfalevél-kivonatnak jegyezték le a kutatók.

kutató_orvos

1999-ben a Journal of Pharmacy and Pharmacology 51. számában kutatók összegezték, hogy a standardizált olajfalevél-kivonat potenciális antimikrobális hatóanyaga lehet a bélrendszert és a légzőszervi traktus ért fertőzések kezelésének.

Nagyon érdekes kutatást végeztek a York University Scholl of Medicine kutatói New-Yorkban, amit a Biochem Biophys Commun. 2003. augusztusi számában közöltek. Az olajfalevél-kivonat gátolta a HIV-1 vírust, és nem volt toxikus hatással az egészséges sejtekre nézve. Az olajfalevél-kivonat gátolja az akut fertőzést és a HIV-1 sejtek közötti transzmissziót ( átörökítést) és megakadályozza a HIV-1 replikációját. A célsejtekben toxikus hatás nem volt kimutatható.

PSORIAZIS

Joseph Territo, M.D. bőrgyógyász tapasztalatait következő képen összegezte:

„Az olajfalevél-kivonatot már több mint 100 páciensen használtam eredménnyel Elsődleges célom volt a psoriazis kezelésében a hatékonyságát megfigyelni, amihez az olajfalevél-kivonatot, mint gyulladáscsökkentő hatóanyagot tettem egy gélbe, de mind a kapszula, mind a tabletta hatásosnak bizonyult.
Az olajfalevél-kivonat kapszulával kapcsolatos tapasztalatom, hogy a psoriázisos betegek 70%-nál javulás volt tapasztalható. Azt figyeltem meg, hogy javulás nem csak a psoriazisos pikkelyek csökkenésében volt, hanem a bőr pirosságának enyhülésében és a gyulladt felületek reakciójában is.
Belsőleg alkalmazott olajfalevél-kivonat kapszulával és a helyileg használt géllel a pácienseimnél még jobb eredmény értem el a pszoriázisos sebek esetében-több, mint 75%-uknál.”

KUTATÁS MAGYAR RÉSZTVEVŐKKEL

Az 1990-es évek végén Magyarországon az R-Klinika is csatlakozott ahhoz az amerikai klinikai tanulmányhoz, melyben egy olajfalevél-kivonatot tartalmazó készítmény, az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálták.  A vizsgálatban összesen 500 fő vett részt.
A páciensek 2 kapszulát (500mg olajfalevél-kivonat/kapszula) szedtek 3-szor naponta, és csökkentették az adagot 4×1 kapszulára, ha a tüneteik enyhültek.

  • 164 légzőszervi vagy tüdőt érintő betegből (mandulagyulladás, garatgyulladás, tüdőgyulladás, hörghurut) 157 teljesen meggyógyult 6-nak az állapota javult, 1 betegről nem volt hír;
  • 67 fogászati problémával (fogbél-gyulladás, leukoplakia, szájnyálkahárthya-gyulladás) küzdő betegből 60 teljesen meggyógyult, 5 beteg állapota javult, 2 állapota nem változott;
  • 209 betegből, akik vírusos vagy bakteriális eredetű bőrfertőzésben szenvedett 150 teljesen meggyógyult, 59 állapota javult;
  • 17 gyomorfekéllyel és Helicobacter pylori fertőzöttek bár nem gyógyultak meg teljesen, javulást mutattak;
  • 43 páciens közül, akiknek immunrendszer gyengeségük volt 40 immunstátusza javult, míg 3 páciens állapota nem változott.

MELLÉKHATÁS

A klinikai használat során amit megfigyeltek mellékhatásként az úgynevezett „die-off” hatás. Ez abból adódik, hogy az igen nagy mennyiségű fertőző kórokozó a testben elpusztul viszonylag rövid idő alatt. Ilyenkor nagy mennyiségű toxikus anyag keletkezik a test szöveteiben és a véráramban, az elhalt kórokozók úgy mint „sejtes hulladék” lesznek jelen. Az ember immunrendszere gyorsan reagál ezekre az anyagokra, hogy minél előbb eltávolítsa a szervezetből. Ennek eredményeképpen előfordulhat átmeneti allergiás, vagy az influenzához hasonló tünet, mint fejfájás, láz, izom- és ízületi fájdalom és hasmenés. Ezek a tünetek a 4-7 nap között jelentkezhetnek. Néhány páciens csak enyhe fejfájást érezhet, és sokan nem tapasztalnak semmilyen tünetet. A „die-off” hatás nem káros, ilyenkor azt javasolják, hogy ideiglenesen függesszék fel a szedést vagy csökkentsék a napi adagot, hogy a szervezet ki tudja üríteni a toxikus hulladékot, ami az elhalt kórokozók eredménye.

Forrás: pirula.net