Ha szervezetünk általános egészségi állapotát vizsgáljuk, általában a pulzus-és vérnyomás mérés, laborvizsgálat, vagy egy specifikus probléma jelentkezése esetén különböző szakorvosok javasolnak egyéb diagnosztikai vizsgálatokat. Ám a véroxigénszintet sokan nem sorolják ide, pedig rengeteg betegség megelőzhető a rendszeres ellenőrzésével.
Nézzük meg részletesebben, hogy miről is árulkodik a szervezet véroxigénszintje. 

SpO2

A testünk minden sejtjének szüksége van oxigénre a normál működéshez. A vörösvérsejtjeink a tüdőben veszik fel az oxigént, s a keringésünk által juttatják el a belső szerveinkhez, agyunkba, izmainkba és végtagjainkba egyaránt.  Az oxigént a sejtjeink főként energiatermeléshez használják fel.A szívünk feladata pedig, hogy folyamatosan pumpálja a vért, ebből is látszik, mennyire összetett folyamatok zajlódnak le a testünkben. 

A véroxigénszint azt mutatja meg, hogy a vörösvérsejteknek mekkora kapacitásuk van az oxigénszállításra. 

Mekkora az egészséges tartomány és milyen tünetei lehetnek az oxigénhiányos állapotnak?

Az emberek egészségi állapotának megfelelően beszélhetünk “normákról”. Egy fiatal, rendszeresen sportoló, jó kondícióban lévő embernek a 96-100% között mozog a normál értéke. Egy átlag embernél 96% körül mozog, egy dohányosnál vagy idősebb, esetleg tüdő-és szívelégtelenséggel küzdő ember esetében 90-96% közé is süllyedhet ez a tartomány. Amennyiben a fent említett tartomány alá esnének az értékeink, azonnal orvoshoz kell fordulnunk oxigénpótlás miatt. 

Egy liter vér körülbelül 2 dl oxigén szállítására képes, tehát percenként nagyjából egy liter oxigénnek kellene bekerülnie a szervezetünkbe. Amennyiben ez nem történik meg, súlyos egészségkárosító következményei lehetnek. Oxigénhiányos állapotot hamar jelezhet az agy, vese, szív és a szem alulműködése is jelezhetnek. Tünetei lehetnek a fáradékonyság, koncentrációs zavar, szemkáprázás, fülzúgás, fejfájás, szédülés, látásélesség romlása, magas pulzusszám, hideg végtagok, izületi fájdalmak stb. Hosszú távon, ha a sejtjeink oxigénellátása nem megfelelő, akkor máshonnan próbálnak energiát nyerni, ezért kezdik elvenni a cukrot más sejtektől, ami némely sejt károsodásához vezet, és előidéz rengeteg kóros elváltozást. 

Hogyan és kinek érdemes rendszeresen mérni?

Természetesen egy tünetmentes állapotban is nagyon hasznos bizonyos időközönként ellenőrizni az értékeinket, hogy megelőzzük az esetleges hiányállapotokat. Ám a dohányosoknak, légzési nehézséggel küzdőknek, szívbetegségben, illetve vörösvértestek betegségében szenvedők számára erősen javasolt a folyamatos oxigénszint mérés. 


A oximéter egy olyan orvosdiagnosztikai eszköz, amellyel pillanatok alatt megtudhatjuk ezt az eredményt. Több fajtája is létezik, asztalra rögzített, kézi és ujjbegyre csiptethető. Ezek közel azonos pontosságú adatot szolgáltatnak, és az utóbbit már pár ezer forintért is könnyen beszerezhetünk egyet otthoni használatra.
Az ujjra csiptetős pulzoximéter működési elve nagyon egyszerű. A vér színe folyamatosan változik az oxigén ellátottsághoz mérten. Az oxigénnel telített artériás vér élénk vörös, a hiányos barnás színű. A készülék belsejében infravörös fény villan fel, amely átvilágítja az adott testrészt (fülcimpa, lábujj, kézujj) A villanófénnyel szemközti oldalon az érzékelő azt figyeli, hogy a testrész sejtjei és a bennük áramló vér mennyi fényt nyelnek el.
Minden esetben nyugalmi állapotban kell használni, így ad valós értéket. Az ujjra csiptetve nagyjából 20 mp-re van szüksége az értékek megállapításához, addig vagy nem mutat semmit, vagy különböző számokat jelez. 

Hogyan lehet növelni a szervezetünk oxigén ellátottságát?

A vér oxigénszintje egyszerű lépések követésével is könnyedén a normál állapotba állítható. A helyes légzéstechnika, napi többszöri szellőztetés, rendszeres testmozgás a friss levegőn is sokat segíthet, sőt a kellő mennyiségű folyadékpótlás is fenntarthatja az egészséges állapotot. 

 

Pulzoximéter covid tanulmányok

https://elethosszig.hu/veroxigenszint-meres/

https://www.atsjournals.org/doi/full/10.1513/AnnalsATS.202005-418FR

https://www.bmj.com/content/371/bmj.m4151