ízlelőbimbók

“Ennem kell valami finomat”

Erről nem kell sokat írni. Azt hiszem, hogy mindenkinek reális, hogy mennyire fontos, hogy az az étel amit megeszünk finom legyen. De vajon tényleg ennyire fontos?

„Kell egyek valami finomat”. „Meg kell jutalmazzam magam valami finommal”. „Megérdemlek egy kis finomságot”. „Az ebéd után kell valami finom” (akkor is, ha az ebéd maga is finom volt). „Na, most kell valami finomság”. Reális, ugye? Mindannyiunkkal megtörtént nem egyszer… lehet, hogy naponta többször is. 

Az ízlelőbimbók és a finom étel érzete elképesztően uralkodik rajtunk. Szinte azt lehet mondani, hogy átvette az uralmat és sokszor azt esszük, amit ő diktál nekünk. Most édeset, most sósat, most egy kis habosat és így tovább. Egy embernek több száz érzéklete van, de mindegyik között ez az egy iszonyat uralmat fejt ki. Olyan uralmat, aminek nehéz és sokszor lehetetlen ellenállni. Ott a kakaós csiga a boltba, be lehet látni és gyönyörűen sorakoznak. A kakaós csiga finom. Kell. És bemész és megveszed, még mielőtt még egyszer végig gondoltad volna. Logikusan. Lehet, hogy átsuhant az agyadon, hogy amúgy a testednek csak rosszat tesz, de mit neked, FINOM ÉS MEG KELL ENNI!!! 

Ha valami finom, akkor azt meg kell enni, sőt, annyit kell enni belőle, ami már-már szétrepeszti a gyomrot! Ez elég aberrált elképzelés, nem? Mégis folyamatosan áldozatul esünk ennek. Hogy honnan jött, nem tudom. Azt tudom, hogy uralja az életünket és ellenállni neki iszonyat nehéz. De nem lehetetlen.

Mi az oka?

Egyszerűen csak vizsgáld meg a helyzetet és gyere rá saját magad arra, hogy mennyire aberrált, hogy az ízlelőbimbód kedvéért a testedet is képes vagy tönkre tenni. Akkor is, hogyha tudod, hogy vannak egészségesebb finomságok. Ha erre saját magad rá tudsz nézni és ezt fel tudod ismerni, akkor már lehet tenni ezzel kapcsolatban valamit. Amúgy nem. 

Az oké, hogy finomat szeretnénk enni, azzal nincsen baj. A baj ott kezdődik, amikor minden számunkra finomat kontroll nélkül eszünk meg és ezzel rongálva a saját testi egészségünket.

Miket lehet tenni?

Először is keresd meg az általad áhított dolgok „low carb”, egészséges változatát és csináld azt finomra magadnak.

Hozd a tested olyan állapotba, hogy ne kívánja a nem egészséges dolgokat és amikor ránézel egy kakaós csigára, akkor tudod, hogy finom, de valójában nem kell neked és ott tudod hagyni. A sóvárgások megfelelő étkezéssel hamar megszüntethetők. Mi több, ez egy indikátor, és ameddig sóvárgásod van, addig tudod, hogy van min dolgozni.

Ott van a boltban, a polcon és kell neked az a csoki, az a keksz, az a péksüti, az a kenyér, az az akármi. Én régebben azt csináltam (ezt gyerekkel történő bevásárláskor nem lehet megcsinálni), hogy beletettem a kosárban. Nem is egyet, hanem sokat belőle. Legyen a kosaramban bőségesen, legyen nekem bőségesen. Ami tetszett és „kértem” betettem a kosárba és tapogattam, fogdostam. Nyilván nem fogdostam össze a pékárut. Mentem egy csomó kört velük, csináltam a többi bevásárlást. Közben nézegettem őket, örültem nekik és volt időm végig gondolni, hogy vajon tényleg kellenek-e nekem. Azt kell mondjam, hogyha elég mennyiségben pakolsz ilyen cuccokat a kosárba, ha eleget tapogatod és nézegeted, hogy a tiéd, akkor mielőtt beállsz a kasszába mindenféle lelki fájdalom nélkül vissza fogod tudni tenni őket. Ez így van, próbáld ki. Ha egy darabig birtokolod őket, akkor tudod, hogy a tiéd lehet. És aztán képes leszel könnyedén megválni tőlük, mert már a tiéd volt. Ha olyan boltban vagy, mint egy pékség, akkor csak nézelődj. Állj ott ameddig kell, nézzél meg mindent alaposan. Egy idő múlva képes leszel úgy kimenni a boltból, hogy nem vettél olyan dolgot, ami a testednek nem kell, csak a szemed, meg az ízlelőbimbó üvöltözött, hogy „kell nekünk”. 

A döntés a tiéd!

Egyszerűen te vagy az, aki dönt az élete felett, nem a szemed és nem az ízlelőbimbóid. Nem a szemed mondja meg a kezednek, hogy mit kell csinálni, hanem te vagy az, aki dönt. Előfordulhat, hogy az elején kicsit több időbe telik amíg egy olyan döntés megszületik, hogy az egészségtelen kaját nem veszed meg. Meg lehet és meg is kell tanulni kordában tartani őket és kielégíteni az igényeiket sok nézelődéssel, tapogatással és az egészséges változatok elkészítésével. Tedd be a kosárba, legyen a tied, aztán 15 perc nézegetés és taperolás után tedd vissza a polcra.

Ha tényleg jól eteted a tested, akkor a sóvárgások elmúltak, akkor nem lesz gond azzal, hogy kontroll alatt tartsad az ízlelőbimbókat. Sőt, magától „befogja a száját” egy idő után. El lehet jutni egy olyan pontra, hogy csak ránézel a kakaós csigára és tudod, hogy a tiéd lehetne, de valójában nem kell és képes vagy tovább sétálni minden gond nélkül.

Ez a nézőpont persze csak akkor segít, hogyha tudni akarod, hogy hogyan kell ellenállni addig, amíg a testedben a sóvárgásokat megszünteted. Ha amúgy nem is akarsz ellenállni, akkor nem is fogsz. Persze akkor soha nem leszel ténylegesen jobban. De ez rátok nem vonatkozik, mert ti jobban akartok lenni.

A következő bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen is a valódi étel, ami a testnek kell.

Kriszta B.