Emlékszem arra az élményre, amikor az észak-olaszországi tengerparton a forró homokban lustán nyújtózva a parton futkosó és harsányan kiabáló fiúkra lettem figyelmes. Leginkább, mert olyan zavaróan hangosak voltak…. „Helééé Coco, Coco”….. szinte túlkiabálták a hullámok csobogó moraját.

A tálcáikon dinnye formájúra szeletelt, pici hófehér kókusz szeletkéket árultak. Napokig barátkoztam a gondolattal, hogy meg kéne kóstolni. Valahogy akkoriban a jégkrém jobban elbűvölt és nehezen szántam rá magam, hogy a jól ismert édes-krémes nassomat átmenetileg lecseréljem valami ismeretlen fehérségre.

Aztán egyszer csak ott álltam a parton kezemben a kókuszommal. Az első meglepetés: hűűű ez kemény. Valahogy puhának képzeltem. Mint a banán. Ez pedig kemény és ropogós. Meg úgy képzeltem: édes. Pedig nem. Hát, egész őszintén picit csalódott és tanácstalan voltam. Nem értettem, mi szeretnivaló van rajta. Hogy hogy lehet az, hogy emberek ott a parton akkora élvezettek rágcsálják ezeket a szeleteket, ahelyett, hogy például egy jó vanília jégkrémet ennének?

Valahogy így festett életem első – és nem túl szerencsés – találkozása a nyers kókusszal.

Aztán hosszú-hosszú kókusz csend következett. Annál nagyobb élmény lett az újra felfedezés. Kis vékony darabokra szeletelve salátába, paradicsommal, vagy magában, vagy egy kis sonkával kitűnő csemege a nyers kókusz. És mindemellett rendkívül olcsó, 200 forint körül kapható egy kókuszdió a szupermarketekben. Ha vásárol, akkor érdemes szem előtt tartani, hogy a friss kókuszban lötyög a kókuszvíz. Minél frissebb, annál több van benne. Sose vegyen olyan kókuszt, ami üres, vagy szemmel láthatóan repedt, hasadt, vagy a mélyedéseinél látszik, hogy szivárog a belsejéből a kókuszvíz.

A kókuszdió kinyitása szabályosan művészet. Sokkal könnyebb, mint azt elsőre bárki gondolná. A dolog titka ugyanis nem az erőkifejtés mértékében van, hanem abban, hogy jó helyen kell megütni a dió kemény, külső héját.

Szóval, miután kiválasztottuk a szupermarketben a megfelelő, „lötyögős” diónkat kellemes hűvösben napokig eláll. Azért sokáig ne hagyjuk parlagon heverni.

Szükséges eszközök a felnyitáshoz: egy menetes dugóhúzó, vagy közepes vastagságú csavarhúzó, szívószál, kalapács és egy tompa kés.

A kinyitáshoz először vegyük alaposan szemügyre a kókuszdió formáját. Az egyik „végén” van 3 db ovális alakú, barna bemélyedés, közvetlenül egymás mellett. Nos, ezek a kiinduló pont a bontáshoz.

Vegyük kézbe és nézegessük meg ezeket a bemélyedéseket. Látni fogjuk, hogy nem egyformák. Forgassuk addig, ameddig meglátjuk, hogy a 3 közül melyik 2 áll közelebb egymáshoz, méretben, formában. Olvastam egy frappáns hasonlatot, amikor tanultam kókuszdiót nyitni, eszerint: olyan a 3 foltocska, mintha egy emberi arc metszete lenne. A 2 egymáshoz hasonlatos barna folt a szemek és a másik, kissé különállóbb a száj.

Minden kókuszdiónál jól el lehet különíteni ezt a 3. (a szájat szimbolizáló) barna bemélyedést. Ez a kókuszdió kemény, külső héjának a leggyengébb pontja. Elsőként ezt érdemes meglékelni.

Fogjuk a menetes dugóhúzót (ennek hiányában a csavarhúzót) és pici nyomással átütjük vele a héjat. A legjobb az üvegnyakra illeszthető dugóhúzó, amit a héjon betámasztva egyszerűen bele tekerjük a menetes részt a barna foltba, aztán kitekerjük.

Az így keletkezett nyílás azt a célt szolgálja, hogy a dióban lévő kókuszvizet kinyerhessük. És jöhet hozzá a szívószál: egyszerűen szívószállal elfogyasztható a kókuszvíz. (Egyébként ki is ütögethető a belső folyadék a fejre állított dióból, de nehezen jön ki, mert pici a rés.)

Miután kiürült a dió akkor egy betonozott, vagy köves helyre letéve ismét megkeressük azt a bizonyos 3. (szájat szimbolizáló) barna bemélyedést. Megkeressük azt az oldalát a bemélyedésnek, amelyik nem a másik kettővel van szemben, hanem szabadon van. Ezt az oldalt érdemes megütni, de nem közvetlenül a bemélyedésnél, hanem picivel a bemélyedés alatt. Minden dió más, lehet meg kell próbálni néhány milliméterrel odébb ütni, ha elsőre nem sikerül.

Közepes erősségű ütés elég. Két – három ütéssel szét kell, hogy essen, vagy meg kell, hogy hasadjon a dió héja.

Van olyan, hogy azonnal lepattan a külső kemény héj. De olyan is van, hogy maga kókusz héjastól és húsostól hasad szét. Ilyenkor – a tompa kés pengéjét óvatosan bevetve a héj és a hús közé – le kell pattintani, feszíteni a héjat a kókuszhúsról. (A kókuszhús vékony barna hártyája, ami rajta marad az ehető.)

Apróra felszeletelve egy üveg edényben, letakarva, hűtőben másnapig kényelmesen eláll.

Óriási élmény kinyitni egy kókuszdiót! Nemcsak megenni. Próbálja ki! 🙂

114852_kokusztej03images97617_kokusz450

Ismerje meg forgalmazott Paleo termékeinket. Paleo lisztek, vitaminok, édesítők, könyvek… szerezze be egy helyen… nálunk 🙂

banner-paleo