Átgondolni, és felismerni, hogy valami nem jól működik az életünkben.

Ha éppen nem tetszik, ami van, megkeresni, hogy pontosan mi az, és hogy hol rontjuk el. Ha ez már megvan, akkor nem túl nehéz rájönni arra sem, hogy tenni kellene valamit és akkor talán másképp lenne… még egy tyúklépés és már meg is tette…

Hogyan akarok élni?
Hogyan akarom érezni magam?
Miért ne tudnék úgy élni, ahogy szeretnék?
El tudom hinni, hogy nekem is sikerülhet?

Csak ezen múlik.

Egyszerű a képlet, de sokan vannak, akik odáig sem jutnak el, hogy ezen egy kicsit törjék a fejüket. Megrekednek a panaszkodásnál és a másokat okolásnál, felelősséghárításnál, de gondoljuk csak tovább ezt az egészet, és máris közelebb kerülünk az üdvözüléshez.
Szánjon időt arra, hogy ezeken elmélkedik egy kicsit! Szánjon időt önmagára!

Ha úgy érzi, hogy valami nem stimmel az egészségével, közérzetével, alakjával, erőnlétével, akkor kézenfekvő a táplálkozási oldalról közelíteni az életmód kérdéséhez. Ha úgy érzi, hogy egyelőre minden rendben van, akkor is érdemes a paleo táplálkozásra alapozni, hogy ez 40 év múlva is így legyen. Mivel a mindennapi szokások, rutinszerűen végzett cselekedetek vezetnek el végül bennünket a megbetegedésekig, elhízásig, ezért éppen ezeket érdemes fülön csípni, megvizsgálni és lecserélni. Ha azt az életmódot követjük, amit a minket körülvevő idősebb embertársaink, nézzük meg, ők hogy vannak most? Valószínűleg azt látjuk, hogy (finoman fogalmazva) nincsenek épp a toppon, jobban tesszük, ha még időben elkezdjük nem úgy élni az életünket, ahogyan ők teszik. Én körülnéztem, és túlsúlyos, magas vérnyomásos, szívbeteg és cukorbeteg, „pajzsmirigyes”, ízületes, daganatos embereket láttam magam körül, persze voltak jobb példák is szerencsére, akikre lassabban, vagy épp máshogyan hatott a nyugati táplálkozás. Belenéztem a tükörbe és láttam, ha nem teszek valamit, néhány év alatt én is a sorsukra juthatok. Szerencsésnek tartom magam, hogy mindez néhány éven belül lezajlott nálam és azt hiszem meg is tanultam a leckét. Időszakosan hiába tartunk egy-egy diétát, ez nem biztosítja egész életünkre hatóan az egészséget, csak tűzoltás. Pánikszerűen belecsapunk, csináljuk ideig-óráig, de ha utána ugyanazt folytatjuk, amit megszoktunk, nem várhatunk más eredményt, mint hogy a problémák visszatérnek.

Korunk egészségügyi problémáit most már egyre nyilvánvalóbban a természetestől teljesen elrugaszkodott táplálkozásunk és a természettől való teljes elhangolódásunk okozza.

A tartós és minél több emberre kiterjedő változtatás az egyetlen ésszerű megoldás arra, hogy ennek ne csak az egyének szintjén, hanem idővel akár nemzetünk szintjén is véget vethessünk. Hogy ne betegedő, öregedő, apadó számú és butuló, hanem „egészségesedő” és fiatalos, esetleg még szaporodó társadalmunk is lehessen.

Nem elég sopánkodni, ha valakit fenyeget a „jaj, csak ne én legyek a következő, akit szirénázva visz be a mentő a legközelebbi kórházba” gondolata. Vagy, jaj de félek a ráktól, a szívbetegségtől, vagy, jaj, képzeld, ezt a szomszédot is elvitte, meg azt is… (Mert tényleg elvitte, sajnos.) Vagy jaj, de utálom ezt az értelmetlen munkát. Ha egyáltalán nem törődik az egészségével, csak tapossa a mókuskereket és tehetetlenül várja, hogy önt mikor éri utol a baj, az egyenlő a folyamatos leépüléssel, az időnkénti tűzoltással, a rettegéssel, hogy jaj, mi lesz velem, és ennek következményeként jön is az a kiszolgáltatott érzés, hogy rászorulunk az egészségügy intézményeire, dolgozóinak segítségére. De ki mondja, hogy nem lehet befolyásom a saját életemre? Ön miért adná mások kezébe a sorsát, miközben mindene megvan ahhoz, hogy ezt elkerülje?

Egy fokkal már pozitívabb hozzáállást tükröz, ha arra gondolunk: ó bárcsak újra beleférnék abba a régi kosztümömbe, vagy, hogy még sokáig szeretnék élni, mert vannak, akiket szeretek és azt is szeretem, amit csinálok. Vagy milyen jó lenne dédszülőnek lenni úgy, hogy még mindig a családom körében élek, nem egy elfekvőben. Vagy de jó lenne, ha elhagyhatnám a drága és mellékhatásokat okozó gyógyszereimet, amiket igazából már évek óta szedek, de akkor miért nem gyógyulok meg? Itt felvillan az a változat is, hogy a helyzet megjavítható, vagy a súlyos betegség elkerülhető. Ne kelljen ezt gondolnia 40 év múlva: ó, ha minden nap csak 20 percet sétáltam volna, most nem kellene levágni a lábamat.

Vannak, akiket a félelmeik visznek előre, vannak, akiket a vágyaik. Igazából mindegy is talán, hogy mi az indító gondolat egy ilyen lépés, a változtatások megtétele előtt, a lényeg hogy még a félelmekből is össze lehet tákolni némi motivációt. Sőt a pesszimista hozzáállásunkból is elmozdulhatunk az optimizmus felé, csak javunkra válhat.

Fél valamitől? Akkor fogalmazza meg, mi az, és tegyen ellene, máris csökkenhet a félelme. Nem sok kell hozzá, hogy inkább egy jóra irányuló kívánság legyen a tehetetlenség érzéséből és máris több ereje van megtenni az első lépést. A kiszolgáltatottság helyett válassza inkább azt, amit vágyai diktálnak. Vágyai mindenkinek vannak, épp ez az, ami sokszor megkeseríti a létet, ami miatt bármikor lehetne elégedetlenkedni. Ebből sajnos túl sokat kapunk mostanában, de lehetőleg ne szaporítsuk a panaszkodók táborát! Közelítsük meg a vágyak oldaláról az életet. Épp ez az, ami lelkesedést adhat azoknak, akik inkább szeretnének elégedettek, egészségesek, fürgék, energikusak, szellemileg frissek és mások számára is vonzóak lenni.

Most esetleg úgy érzi, hogy ez távol áll Öntől?

Nem kell így maradnia. Vegye saját kezébe az egészségét, mert meg tudja tenni.

Ha nem teszi, belesodródhat abba a helyzetbe, hogy napról napra ugyan nem észrevehetően, hétről hétre sem, talán hónapról hónapra sem, de néhány év vagy évtized alatt igencsak elhanyagolttá és a végén még járóbeteggé teszi magát. Biztos, hogy ezt akarja? Miért ne tudná az ellenkezőjét is megcsinálni? Minden nap egy picivel több energiát fektessen abba, hogy ezen a spirálon ne lefelé, hanem felfelé haladjon. Lehet, hogy egyik napról a másikra semmit sem vesz észre (maximum azt az erőfeszítést, ami egy darabig próbára teszi az embert, de aztán egyre könnyebb), hétről hétre se sokat érzékel belőle, de majd hónapok és évek elteltével is sugárzóan, egészségesen, elégedetten, egyenes gerinccel és emelt fővel mehet embertársai közé, teheti a dolgát lendülettel, és kerülheti el messzire a kórházakat. Mert megtette magáért, amit meg tudott, és jól van. És ha megkérdezik, szívből tudja azt mondani, hogy köszönöm, remekül vagyok!

Nem jobb jövőkép ez, mint erőtlenül beporoszkálni vagy épp begurulni lihegve, fújtatva, térd-, gyomor- és hátfájósan az épp aktuális rendelésre a reumatológustól a kardiológusig, majd a házidokihoz, aki bőszen írja a további beutalókat a belgyógyászatra, majd a neurológushoz, ha már nem bírjuk cérnával és pénztárcával a végeláthatatlan gyógykezeléseket vagy a mellékhatásokat?

Mindeközben az ember órákat veszít el a váróteremben az életéből, amit hasznos, sőt örömteli, élvezetes dolgokra is lehetne szánni, esetleg tényleges egészségmegőrzésre. Mondjuk egy üdítő sétára a természetben. Életünk és mi magunk is napról napra változunk, semmi sem marad ugyanolyan. Ahhoz, hogy a jó irányban tartsuk a dolgokat, csupán egy kis figyelem szükséges és máris elejét vettük a leépülésnek. Ha valaki mellettünk végre hozzálát élete javításához, ne úgy nézzünk rá, mint a véres rongyra, ne rángassuk vissza, ne nehezítsük meg a dolgát, ne akadályozzuk abban, hogy elhatározásához hű maradjon! Ne kínálgassuk süteményekkel, hogy csak most az egyszer biztosan belefér, hanem inkább biztassuk és segítsük őt hozzá a sikeréhez, egészségéhez.

Mostanában hallottam, hogy évente átlagosan mintegy 20 alkalommal megyünk orvoshoz, meg is döbbentem rajta. Mert ha én évente nullaszor megyek (ennek most már sok éve, hogy nem voltam beteg), akkor van, akinek majd’ minden héten meg kell látogatnia a gyógyításra kialakított tereket, egészségházakat, hogy kijöjjön ez az arány. De ha az ember rendszeresen jár, az nem azt jelenti, hogy meggyógyul, csak felíratja a következő havi adagját a szerekből. Rendszeres látogatókat és fizető pácienseket jelent, akik közben szenvednek, néha évtizedeken keresztül. Ez nem lehet cél egy épelméjű világban, de sajnos ma ez a trend. Viszont szerencsére a cukorbetegségek számának növekedése megállítható, mert a cukorbetegség (is) gyógyítható. A szív- és érrendszer állapotromlása megfordítható, a rák kialakulása megelőzhető. Persze nem gyógyszerrel, hanem életmódváltással. Sok dolgunk van még ezzel, mire mindenkihez eljutnak a jó hírek, de sikerülhet. Ebben én hiszek. És ezen nagyon sok múlhat. Nem csak emberéletek. Ha Ön is hisz ebben, ajánlja másoknak is a paleot.

Nem vagyok orvos ellenes, bizonyos esetekben nagyon is fontos ez a szakma, de inkább ne adjunk nekik elvégezhetetlen feladatokat, megoldhatatlan feladványokat azzal, hogy fenekestül felforgatjuk testünk normális működését! Ne hárítsuk rájuk a saját felelősségünket! Együk azt, amire testünk alkalmas, mozogjunk, napozzunk, szedjünk vitamint, pihenjünk eleget, törődjünk embertársainkkal és nem lesz különösebb gond, egészségesek maradunk.

Mielőtt nekiugrunk, persze, érdemes megnézetni a vérképünket, és orvosunkkal feltérképeztetni a jelenlegi állapotunkat, már csak azért is, hogy néhány hónap múlva feketén-fehéren lássuk a paleo előtt és után különbségeit. Fontos, hogy ha állapota indokolja, ha valamilyen krónikus betegségben szenved, szív-, érrendszeri vagy cukorbetegség, bármi, amire gyógyszert szed, egyeztessen orvosával arról, hogy ezután változtat életmódján a tartós és valódi javulás (nemcsak tünetelnyomás) érdekében, és ha szükséges, tudjanak módosítani a gyógyszerezésen. Egy kis füzetbe írja fel rendszeresen a tapasztalatait! Meglátja, később jól fog majd jönni!

Tudja már, hogy akar élni idősebb korában? És milyennek szeretné látni a környezetét?

Nosza, akkor fogjunk is hozzá! Vigyázat, ha Ön elkezdi, óhatatlanul érdeklődőkre és követőkre talál majd! Még az is megeshet, hogy boldogabb lesz és javulnak emberi kapcsolatai.
És végezetül egy végtelenül egyszerű tipp reggelire, mert a paleonak nem kell sem bonyolultnak, sem költségesnek lennie!

Sajtok zöldséggel, gyümölccsel, magvajjal

Amennyiben nem autoimmun beteg és nem érzékeny a tejtermékekre, érlelt, kemény sajtokból állítson össze egy sajttálat reggelire ízlése szerinti szezonális gyümölcsökkel, zöldségfélékkel körítve. Fogyaszthat mellé paleo kenyeret, de el is hagyhatja.

A fotón kétféle kemény sajt, paleo kenyér, kígyóuborka, tökmagvaj, sárgadinnye, nyers cukkíni és kápia paprika szerepel. A sajtot helyettesítheti kolbásszal, főtt tojással, házi sonkával, töpörtyűvel vagy akár még disznósajttal is, amennyiben tartósítószer és káros adalékok nélkül, házi módszerek alapján készült.

Jó étvágyat!

Ismerje meg forgalmazott PALEO termékeinket is: