Kiegészítés az első aranyszabályhoz!

Egészen haszontalan dolog reggeltől estig gabonából készült ételeket enni, amelyek alig tartalmaznak értékes tápanyagot és megbetegítik az emberi testet, eltompítják az elmét – mondom ezt most már paleo-s szemmel és tapasztalattal. Pedig sajnos ez az általános. 5 évvel ezelőtt még mi is vígan tömtük a fejünket velük, kellemetlen eredményét igen hamar tapasztalhattuk is. Tudom, hogy finomak, én is rajongtam értük. Azért szeretjük annyira őket, mert függővé tesznek, egyszerűen rászoktunk és újra kívánjuk őket. Ingadozó vércukorértékeket eredményeznek, amely csak arra jó, hogy folyton megéhezzünk és nassolni támadjon kedvünk, így gyakran sokkal többet és többször eszünk a kelleténél. Ez sokszor egy tehetetlen állapot, mert a testünk követeli a szénhidrátot újra meg újra, és ennek ellenállni nagy kihívás. De ha 3-5 napig kibírja, utána fokról-fokra egyre könnyebb lesz.

Itt hozzátenném, hogy természetesen, aki úgy gondolja, hogy ez rá nem jellemző, az ne vegye magára, de a lakosság 60%-a túlsúlyos vagy elhízott, tehát a többségre jellemző. Aki persze egy vitaminos weboldal életmódrovatát olvassa, az nyilván tudatosabban áll ezekhez a kérdésekhez, és lehet, hogy elégedettebb is az alakjával, de ha van olyan ismerőse, akit érint a probléma, azzal ossza meg ezeket az információkat. Én nagyon jól tudom, milyen ez a függés, tapasztalatból írom, amit írok. És ha valaki ettől kövér, beteg és boldogtalan vagy egyenesen depresszióban szenved (ma már ez is népbetegségnek számít körünkben és kart karba öltve járnak a túlsúlyossággal és más ezzel együtt járó problémákkal), akkor nagy segítséget jelenthet a számára egy ilyen blog, mert lehet, hogy nehéznek tűnik egy ekkora váltás, de bizton állíthatom, hogy megéri.

Megszoktuk, hogy lépten-nyomon lisztes ételekkel kínálnak, sőt naponta többször ajánlják is, felszólítanak a fogyasztásukra. Élelmezésünk alapjait adják jelenleg a gabonaféleségek, de közel sem nélkülözhetetlenek. Ha egyszer megszabadítja magát a gabonafogyasztás rabságából, akkor fogja megtapasztalni a valódi egészséget és jó közérzetet.

Egyre több étrendi ajánlásban szerepel a szénhidrátfogyasztás drasztikus csökkentése, kiemelten a gluténtartalmú ételek kiiktatása, nem véletlenül. Reméljük, hogy a köztudatba is hamarosan beépül. Még ha jelenleg nem is gondolja magát gluténérzékenynek (vagy gluténérzékenységi teszttel nem tudták kimutatni), nagy esélye van rá, hogy élete folyamán valamikor azzá válik, vagy olyan civilizációs betegsége lesz, amely összefüggésbe hozható a gabonafogyasztással. Az emberek 75-80%-a gluténmentes étrendre átállva, észre vehetően jobb közérzetre és egészségi állapotra számíthat.

Gyakran megfigyelem mások bevásárló kocsiját, látom, miket vesznek. Ön is figyeljen oda, első körben a sajátjára, azután körülnézhet a többieknél is, ha van kedve. Látni fogja, hogy miről beszélek, és a boltból kifelé jövet még oda sem érve az autójukhoz, már tömik magukba a kiflit vagy a kakaós csigát, kezdve a még alig egy éves csemetéktől. Ismerős?

Ha belegondolok, mit eszik az átlagember, szép sorjában ezek jutnak eszembe: ízesített, édesített, színesített, cukrozott gabonapehellyel kezdi a napját minimális kalciummal vagy vitaminnal dúsítva, csak hogy egészségesnek tűnjék. Müzli, zabpehely, mert azért titkon mindenki egészségre vágyik, s így próbálja is követni az ajánlásokat, még ha nem is ízlik. (Szerintem a müzli alapvetően nagyon nem finom!)

Tolják az arcunkba a reggeli kekszeket. Délig talán kitart, na de ki mondta azt, hogy délben mindenkinek ennie kell? Csupán megszokás. Minden ember más és máskor éhezne meg. Egy ilyen keksztől szerintem egy órán belül. Egyébként egyáltalán nem volna szükséges 2-3 óránként majszolgatnunk valamit.

Megszokott a péksütemény, zsemle, kifli, kenyér, kalács némi feltéttel, „szívbarát” margarinnal és persze cukros tejeskávéval vagy kakaóval. Tízóraira megint egy kis keksz, vagy rágcsálnivaló, nápolyi, netán valami ínycsiklandó csokis piskótaszelet a két étkezés között, mert az ingadozó vércukortól megint éhesek lettünk vagy rábeszéltek a reklámok, vagy épp az iskolai, munkahelyi büfébe hívogató, színes, csörgő-zörgő csomagolások keltették fel érdeklődésünket.

Majd ebédre némi leves, természetesen tésztával, rizzsel, krumplival, de legalább rántással, vagy habarással dúsítva, mert anélkül el sem tudnánk képzelni. Főfogásként nokedli, kifőtt tészta, zsemlegombóc, (rizs, főtt vagy sült krumpli, kukorica a változatosság kedvéért – csupa gyorsan felszívódó szénhidrát) természetesen kenyér és gyakran tejtermékek kíséretében. Még az egyébként egészséges főzelékek is tocsognak a lisztes-tejfölös lében. Persze a húst vagy más feltétet épp csak csöppnyi díszítő elemként biggyesztik a tetejükre.

Majd munkából hazafelé úton beszerzünk egy kis frissen sült sajtos pogácsát vagy pizza szeletet, mert persze megint megkívántuk, és amíg haza érünk, éppen kibírjuk vele vacsoráig, ami bundás kenyér, pirítós vagy netán mákos tészta sok cukorral, kis sütikével vagy csokival, majd roppant egészséges gyümölcslével, vagy épp üdítővel, de minimum cukros teával lekísérve. Mindezt zsírszegényen, mert vigyázunk a vonalainkra!

Hétvégén vagy szórakozásunk idején is rágcsálunk valami sósat, de a TV előtt ücsörögve is minimum egy nagy tál pattogatott kukorica dukál. Rossz végignézni az áruházakban sorakozó fölösleges és káros termékek dömpingjét. És nem a túlsózottság az elsődleges baj velük! A szénhidrátdús ételeken és italokon kívül a tejtermékeknek, hüvelyeseknek és növényi olajoknak is köszönhető, hogy katasztrofális méretűvé vált az elhízás problémája. Az emberek brutális mennyiségekben tömik magukba ezeket. Azért használom itt a brutális szót, mert szinte erőszakkal nyomják le az emberek torkán, hiszen a szakértők többsége még mindig, mint táplálkozásunk és egészségünk alapkövét ajánlja és a boltok kínálatának legnagyobb részét is ez teszi ki. „Alapélelmiszer.” Sajnos.

A mai ember így ezekből válogat és váltogat fogásokat és sajnos semmit nem javít rajta, ha ugyanezekből teljes kiőrlésűt választ. Sőt! Még rosszabb is, nem mellékesen költségesebb, hiszen ha nem volna elég, hogy hiába van benne annyi hasznosítható vitamin és tápanyag, mint amennyiről a táplálkozási szakemberek regélnek, benne lévő sokkal nagyobb mennyiségű fitát (amelyet a teljes kiőrlésű gabonában és más magvakban éppen a rostforrásként reklámozott maghéjak tartalmazzák). A fitátok gátolják azon ásványi anyagok felszívódását, ami más élelmiszercsoportokban (zöldség, gyümölcs, húsok, belsőségek, tojás, fűszerek, gyógynövények) többnyire benne van. Ha szed mellé étrendkiegészítőt, abból is nagy eséllyel magához köti a fémionokat (vas, kalcium, magnézium, cink), így kidobja az ablakon a vitaminja árának egy részét is, és ismeretséget köthet a vashiányos vérszegénységgel, csontritkulással is. Nem elég, hogy kövérek az emberek, ezzel egyidejűleg alultápláltak is. Bélrendszerüket kicsinálja az emészthetetlen glutén, és más fehérjék (pl. lektin), anyagcseréjüket felborítja a szénhidrát.

A gabonák eleve tápanyagszegények és minél jobban törekszik a teljes kiőrlésűre, annál garantáltabb a bélirritáció és a hiányállapot kialakulása, mely ideális kiinduló pontja a lassú testi majd szellemi leépülésnek, később már visszafordíthatatlan betegségeket okozhat. Sajnos a talajok kizsákmányolása és nem megfelelő művelése miatt bizonyítottan egyre kevesebb az élelmiszerekben a vitamin és ásványi anyag. A jó egészség felé első lépésként ezért volna nagyon fontos, hogy minden táplálékunk, amelyet elfogyasztunk értékes és tápanyagban dús legyen, ne pedig üres kalória, vagy esetleg egyenesen olyan élelem, amely elvonja azokat testünktől. Utána jöhetnek az étrendkiegészítők.

Ha szeretné jobban beleásni magát a vitamintémába, remek választás Szendi Gábor Új vitaminforradalom c. könyve, amelyben a megszokottól eltérő nézőpontból járja ezt körül. Megtudhatja a fogszuvasodás, csontritkulás és érelmeszesedés valódi okait, mivel és hogyan érdemes kiegészítenie étrendjét, hogy megelőzze a bajt, a civilizációs betegségeket, vagy javítson egészségi állapotán. Ami még fontosabb, a könyv rávilágít a vitaminok egymással való kölcsönhatásaira, együttműködéseire, amivel korábban nem nagyon foglalkoztak, pontos képet kaphat az optimális vitaminadagolásról is.

Mai receptajánlatom „rakott krumpli” cukkíniből:

Kimarad belőle a krumpli, és a tejföl, valamint ne használjunk hozzá növényi olajat sem. Gyorsabban el is készül, mint hagyományos változata, hiszen a cukkínit nem kell előfőzni és meghámozni sem feltétlenül. Más tökféleségekkel is kipróbálhatja.

Hozzávalók:

1,5kg közepes méretű cukkíni
2 fej vöröshagyma (elhagyható)
néhány db érett paradicsom
8db főtt tojás, 20dkg füstölt házi kolbász
15dkg füstölt házi szalonna
ízlés szerint Himalája só
1mk őrölt feketebors
2dl Cocomas kókusztejszín
2db nyers tojás
20dkg kemény sajt (ha fogyaszt sajtot)

A megmosott cukkíniket 1cm vastag szeletekre vágjuk, enyhén besózzuk, hagyjuk állni, hogy kieressze a levét. A főtt tojásokat, kolbászt felszeleteljük, ha szeretjük a hagymát, akkor azzal is gazdagíthatjuk ételünket, szintén vékonyra szeletelve. A cukkíni levét leöntjük, és tűzálló tálba helyezünk belőle egy sort. Megrakjuk kolbásszal, tojással, hagymával, paradicsommal, majd újra cukkíni jön. Ha több sorra is futja a hozzávalókból, folytatjuk e műveletet. A tojást és hagymát enyhén megsózzuk, nem kell minden réteget sózni. Borsozzunk ízlés szerint! A tetejére kerül a vékony szeletekre vágott füstölt szalonna, bevagdosva, hogy szépen szét tudjon nyílni, mint a kakastaréj. A kókusztejből, 2db egész tojásból és finomra reszelt sajtból öntetet készítünk és meglocsoljuk vele, ez helyettesíti a tejfölt. Sütőben pirosra sütjük, ehhez kb. 1 óra szükséges 180ºC fokon. Ételünk sokkal szaftosabb lesz, mint a krumplis változat, de ízében nem lesz kivetnivaló.

Jó étvágyat!