Most, hogy jön ismét az influenza sokan érdeklődni kezdtek a D-vitamin szedés iránt, ismét fény derült arra, milyen sötétség él az orvosok fejében a D-vitaminnal kapcsolatban.
Nem véletlen, mert hasonló sötétség ül azoknak a fejében is, akiknek el kéne tudni igazítani őket ebben a kérdésben.

Az utóbbi években elég sok szakirodalom jelent meg, amely azt mutatta be, hogy a D-vitamin a szervezetben igen sok funkciót ellátó hormon, és hiánya immunhiányos állapotot idéz elő, fogékonnyá tesz a fertőzésekre, fokozza az autoimmun betegségek kockázatát, rontja az inzulin hasznosulását és károsítja a hasnyálmirigy inzulintermelő béta sejtjeit. S mivel a D-vitamin, mint hormon, fontos szerepet játszik a sejtosztódásban is, a népességszintű D-vitamin hiány az egyik oka a rákjárványnak. A D-vitamin fontos szerepet játszik a szív és érrendszeri betegségekkel szembeni védelemben is, és az alacsony D-vitaminszint a vizsgálatokban bejósolta idős emberek önellátó képességének és kognitív képességeinek szintjét. A magzat fejlődésében a D-vitamin hiánya súlyos fejlődési zavarokhoz vezet, csecsemőkorban pedig pl. véd a cukorbetegség vagy később szklerózis-multiplex  vagy asztma ellen. Gyakran betegeskedő gyerekeknek nagy dózisú D-vitaminra megszűntek a felső légúti betegségei.

Az orvosoknak és az embereknek meg kéne végre érteni, hogy a D-vitamin nem csupán a csontok “vitaminja”, hanem egy rendkívül fontos hormon, amely évmilliókon keresztül az emberi szervezetben – mivel állandóan napon voltunk – igen magas szintű volt. A ma érvényes nevetséges napi ajánlott adagokat nem tudományos mérésekre, hanem feltevésekre és aggodalmakra alapozva mondták ki. Ezek az ajánlások felelősek igen sok megbetegedésért és közvetve igen sok halálért. Ideje volna legalább a szakembereknek elolvasni a szakirodalmat. És ideje volna megszüntetni azt az abszurd helyzetet, hogy ósdi nézeteket valló orvosok és közegészségügyisek makacsul ragaszkodjanak az elavult dózisokhoz, és a D-vitamin vényköteles gyógyszerként való kezelésével megakadályozzák az embereket abban, hogy az egészségüket megóvják.

Bruce W Hollis and Carol L Wagner: A terhesség és szoptatás alatti D-vitamin szükséglet felmérése.
Forrás: Bruce W Hollis and Carol L Wagner: Assessment of dietary vitamin D requirements during pregnancy and lactation. Am J Clin Nutr 2004;79:717-26.
Kivonat: Szendi Gábor

Bevezetés

Ennek az összefoglalónak az elsődleges célja, hogy újraértékelje a napi ajánlott D-vitamin mennyiséget, mivel a jelenleg ajánlás gyakran vezet D-vitamin hiányhoz, különösen az afroamerikai nők körében. Az egészséges felnőtt népességen végzett vizsgálatokat tekintjük modellnek arra, mennyi vitaminra lehet szükségük a terheseknek és a szoptató anyáknak. D-vitamin alatt a cholecalciferol (D3) vitamint értjük, és nem a D-vitamin hormon formáját (1,25-dihydroxycholecalciferol).

A D-vitamin étrendi ajánlása: mik a tények?

Vieth kiváló összefoglalója rámutatott arra, milyen önkényesen állapították meg a D-vitamin szükségletet. 1997 előtt csecsemőknek a napi ajánlott D-vitamin adag 10 ľg (400 NE) volt. Ennek tudományos alapja annyi volt, hogy egy teáskanálnyi csukamájolajban ennyi volt, és ezt a mennyiséget biztonságosnak és elégségesnek találták az angol kór megelőzésére. A felnőttek D-vitamin szükséglete még ennyire se volt jól definiálva. Negyven évvel ezelőtt egy szakértőcsoport anekdotikus adatokra támaszkodva a csecsemők dózisának a felét ajánlotta felnőtteknek, mondván, hogy biztos a táplálékból is felvesznek valamennyit. Angliában 100 NE volt a megállapított szükséglet naponta, mert 7 súlyos csontritkulásban szenvedő felnőtt nőnél ennyi elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy csontjuk reagáljon. Így a 200 NE dózist már nagyvonalú előírásnak tekintették. Mindezek az előírások akkor születtek, amikor még nem tudták mérni a vérben a 25(OH)D (azaz 25-hydroxyvitamin D) koncentrációját.

A megfigyelt legalacsonyabb, már káros mennyiség szintje

Fontos megállapítani, mennyi az a legalacsonyabb mennyiség, amelynél már káros hatást figyeltek meg (mert népesség szinten ehhez kellene mindenkinek igazodni, semmint, hogy akár csak egy embernek is baja legyen az ajánlás alapján -Sz. G. megj.). Erre azonban nincsenek megfelelő adatok. 1989-ben pl. az USA Ajánlott Napi Adagja (RDA) leírása szerint a napi adag ötszöröse már káros. Ezt egy 1963-as szakértői jelentésre alapozták, amely viszont egy 1938-as adatra hivatkozott, amely szerint egy csecsemőnél a napi 1800-6300 NE napi adagra az egyenes csontok növekedése megállt. Felnőtteknél nem végeztek ilyen vizsgálatot, tehát tudományosan nincs megállapítva felnőtteknél ez a felső határ. Az Amerikai Orvosok Szövetsége 1987-ben azt állította, hogy hónapokon keresztül szedett napi 10 000 NE súlyos kalciumháztartás zavarokat, sőt halált okozhat. Két cikkre hivatkozott ez a közlemény. Az egyikben szó sem volt a D-vitamin toxicitásáról, a másik pedig 1948-ból való volt, amelyben 10 betegnél 150 000 és 600 000 NE dózist adtak, és megjegyzendő, hogy mindegyik beteg felépült. 1990-ben a kérdést újra felvetette egy terheseknek szóló ajánlás. Ez egy vizsgálatra hivatkozott, amelyben hat “normál” alanynál 3800 NE napi adására a kalciumszint vérszintje 11mg/dl volt. Ezt nevezték el a már káros legalacsonyabb szintnek, és a napi 2000 NE-t a még nem káros szintnek. Csakhogy ebben a vizsgálatban pl. nem mérték a vér 25(OH)D szintjét. (Nem tudni, mennyi D-vitaminhoz jutottak egyéb forrásból, mennyi szívódott fel, stb. Sz.G.- megj.) Vagyis felnőtteknél a legkisebb káros dózis és a még nem káros dózis megállapítása teljesen tudománytalan alapon történt.

A D-vitamin napi ajánlott adagja a csecsemőknek, gyermekeknek és felnőtteknek testsúly kilogramm alapján

Évek óta fúrja kutatócsoportom oldalát a következő kérdés: hogy lehet egy 1kg-os koraszülöttnek, egy 3.5 kg-os csecsemőnek és egy 90 kg-os felnőttnek is a napi ajánlott D-vitamin mennyiség 400 NE? A kérdés megválaszolásához tudnunk kell, miként hat a bevitt D-vitamin a csecsemő és a felnőtt vérben keringő D-vitamin szintjére. Vagy 10 évvel ezelőtt közöltük már az eredményeinket, mely szerint mind koraszülötteknél, mind csecsemőknél a napi 400 NE a normál határon belül emeli meg a vérben a D-vitamin szintjét (15-80 ng/ml).

Milyen hatással van egy felnőttre, ha hónapokon át napi 400 NE D-vitamint kap? Semmi. A vérében vagy nem változik, vagy csökken a D-vitamin szintje.

A kérdés tehát az, mennyit kéne bevinni a D-vitaminból ahhoz, hogy ne csökkenjen, vagy még inkább, a megfelelő mértékig növekedjen a vér D-vitamin szintje felnőttben és terhes nőkben?

A kérdés először az, mennyi a normál szintje a D-vitaminnak a vérben. A Mayo Orvosi Laboratóriumok mérése szerint 15-80 ng/ml közt van. A D-vitamin vérszintje azonban függ a szélességi foktól és az évszaktól, napsütötte helyeken élőkben 54 és 90 ng/ml között van.

Az ember 20 000-50 000 NE D-vitamint szintetizál a napból napsütéses időben fél óra alatt. Az afro-amerikaiaknak kb. ötször annyi időre van szükségük, hogy ugyanennyi D vitamint szintetizáljanak. A nagyon barnára sült fehéreknek már 50%-ra csökkent a D-vitamin szintézis. Ha ruhát viselünk, vagy napvédő krémmel vagyunk bekenve, akkor nem képződik D-vitamin. Mindezek fényében a napi 400 NE gyászosan kis adag a normál D-vitaminszint fenntartásához minimális napfény hatás mellett. (Ahogy ma élünk, amennyi fény ér minket kora ősztől nyár elejéig. Sz.G. megjegyzés)

A szükséges D-vitamin mennyiség a megfelelő D-vitamin szint fenntartásához

Aki rendszeresen napon van, annak ez nem kulcskérdés. A nyugati népesség azonban fél a naptól a bőrrák és a bőr öregedése miatt.

Az első vizsgálatot Vieth és munkatársai végezték 2001-ben. Egészséges embereknek napi 1000 ill. 4000 NE-t adtak 5 hónapon át. Az első dózistól 27.5 ±6.8 ng/ml-re emelkedett, a második csoportban 38.6 ± 5.8 ng/ml-re emelkedett. A hatvan ember közül senkinél nem tapasztaltak semmiféle káros mellékhatást.

Heaney és mtsi. 200, 1000, 5000 és 10 000 NE-t adtak öt hónapon át összesen 67 embernek. A 200-as csoportnak csökkenni kezdett a D-vitamin vérszintje. A másik három csoportnak a dózis függvényében nőtt a vérében a D-vitaminszint. Az adatok elemzése azt mutatta, hogy minden 40 NE D-vitaminra 0.28 ng/ml-el nőtt meg a vérszint az 5 hónap alatt. A 90. napra mindenkinél kialakult a végső szint, amely már nem nőtt tovább. A három csoportban tehát a vérszint a következő volt: 2.8, 7.0, 28, és 70 ng/ml. Mindegyik érték a normál értékhatáron belül van. Egyetlen személynél sem volt megfigyelhető a kalciumháztartás bármiféle zavara sem.

A csoportunk szoptatós anyák két csoportjának 2000 és 4000 NE D-vitamint adagolt három hónapon át, és a kialakult vérszintek 36 ng/ml és 44 ng/ml volt. A babáknak is javult a D-vitamin szintje és végig normál övezetben maradt.

Az adatok alapján láthatjuk, hogy a jelenleg érvényben lévő ajánlott és szükséges napi adagokról és a káros szintről teljesen téves és ártalmas adatok vannak forgalomban.

A D-vitamin túladagolás

Mennyitől alakul ki a D-vitamin túladagolás? Vieth szerint ez napi 20 000 NE naponta. Mi úgy gondoljuk, akkor beszélhetünk D-vitamin mérgezésről, ha a vérszint meghaladja a 100 ng/ml-t. Ekkor kezdődik el a kalcium ürítés, a vér túl magas kalciumszintje és a szövetek meszesedése. Ekkor vérszint elérésére hónapokon át kell szedni napi 10 000 NE-t. Mivel azonban napozás során, amikor napi 10-20 ezer NE képződik, még soha nem fordult elő D-vitamin túladagolás, így a napi 10-20 000 NE bevitel a fiziológiai limitet jelenti csupán. A D-vitamin túladagolás egy rendkívül ritka állapot.

Nagy adag D-vitamin kiegészítés csecsemőknél

A II. világháború után az angoloknál a tejet, a müzlit és még sok mindent D-vitaminnal dúsítottak, így egy csecsemő becslések szerint napi 2000-3000 NE D-vitamint kapott. Mivel sok gyerek ennél jóval többet kapott (pl. sok tejet ivott, sok müzlit evett), így sok gyereknél vitamin túladagolás tüneteit tapasztalták. Ekkor még nem tudták mérni a vér D-vitamin szintjét. Így sosem tudjuk, mennyi D-vitamint fogyasztottak azok a csecsemők, akiknél a túladagolás tünetei megjelentek. Mivel a Williams szindróma is okoz D-vitamin túladagolást, ez is belejátszhatott, de ezt sem tudjuk utólag, hány túladagolásban szenvedő gyermek szenvedett Williams szindrómában.

Finnországban a kérdést úgy oldották meg, hogy csak egy forrásból juthatott a csecsemő D-vitaminhoz, így garantáltan szabályozható volt a bevitel. Kezdetben , 1964-ig a finn csecsemők napi 4000-5000 NE-t kaptak naponta. 1964-ben ezt lecsökkentették 2000 NE-re, majd 1975-ben 1000 NE-re, majd az USA ajánlást követve, 1992-ben 400 NE-re.

E szabályozott keretek közt adott vitaminadagolásnál még a korábbi magas dózisra sem alakult ki egyetlen gyermekben sem vitamin túladagolás, viszont a korai időszakban, amikor még magas volt a napi D-vitamin adag, drámaian alacsony volt a fiatalkori cukorbetegek aránya!

Az állatkísérletekben, ahol a túladagolás hatását vizsgálták, akkora dózisokat adtak, ami egy 60 kg-os felnőtt ember esetében napi 15 millió NE-nek felelt volna meg.

Az állatkísérletek viszont azt is megmutatták, hogy az anya D-vitaminhiánya a magzatban szív, komoly agyfejlődési és csontfejlődési zavarokat idéz elő.

Embervizsgálatok a terhesség alatti D-vitamin pótlásról

Terhes anyáknál a mellékpajzsmirigy alulműködése miatt napi 100 000 NE D-vitamint alkalmaztak. Születéskor a gyermekekben 250 ng/ml D-vitamin szint volt mérhető, mégis, 16 éves korukig követve őket, semmi káros hatást nem tapasztaltak egyik életkorban sem náluk. Ez azt bizonyítja, hogy még napi 100 000 NE sem károsította a magzatokat.

A nyolcvanas években végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a D-vitamin hiányban szenvedő anyák gyermekei éretlenebbek és az első évben lassabban fejlődnek.

Újkeletű vizsgálatban 160 anyának adtak 800-1600 NE D-vitamint egész terhessége alatt. Az induló D-vitamin szintjük 5.8 ng/ml volt, és ez növekedett meg átlagosan a 11-17 ng/ml szintre. Az USA-ban a 15 ng/ml szintet normális értéknek tekintik, holott ez már a D-vitamin hiány kezdete. Az ilyen anyáknak már a terhességük D-vitaminhiánnyal indul! És 800 vagy 1600 NE pótlása gyakorlatilag csak megőrzi az éppen csak vitaminhiányos állapotukat. Mások és a csoportunk adatai szerint terhesség alatt napi 2000-10 000 NE D-vitamin szedése szükséges naponta ahhoz, hogy a normál D-vitamin vérszint fenntartható legyen.

A vizsgálatok szerint az újszülöttek vérében a D-vitaminnak az anya vérszintjének 50-60%-a mérhető. Vagyis az anya D-vitamin ellátottsága erősen meghatározza a magzat D-vitamin szintjét.

Végül vessünk egy pillantást a következő jelenetre, ami naponta esik meg az USA-ban (és nálunk is). A nőgyógyász a terhes anyának felírja a napi 400 NE D-vitamint, és mindketten azt hiszik, ez elég. Valójában napi 1000 NE is csak a D-vitamin hiányos állapot konzerválására volna elég. Mint kutató és mint gyógyító, ezt egyszerűen nem fogadhatjuk el tovább. A terhesség alatt szükséges D-vitaminszükségletet tudományos alapokon kell meghatározni.

Szoptatással hasonló a helyet. Napi 400 NE nemhogy szinten tartaná az anya D-vitamin szintjét, hanem még csökkenti is. Valójában soha senki nem vizsgálta ezt a kérdést.

Egy finn vizsgálat azt mutatta ki, hogy az anyatejen tartott csecsemők D-vitamin szintje csak onnantól javult, ha anyjuk legalább 2000 NE D-vitamint szedett. Csoportunk vizsgálata szerint 4000 NE esetén mind az anya, mind a csecsemő D-vitamin szintje normál intervallum közepén helyezkedett el.
Mivel a fentebb idézett vizsgálatokban azt találták, hogy a napi 10 000 NE alatti mennyiség fél éven át is biztonsággal szedhető, úgy véljük, ideje volna a napi ajánlott bevitel és a napi ajánlott szükséglet mértékét végre tudományosan felülvizsgálni.

A cikk szerzője: Szendi Gábor
Az eredeti írás itt olvasható.

Próbálja ki D-vitaminjainkat!